Az elmúlt 10 évben elég sok budapesti Meleg Büszkeség Menetén voltam ott. Voltam már ijesztő Pride-on, ahol a Hősök teréről feltört és felénk hajigált márványtól kellett félni. Voltam körbekordonozott Pride-on, ami ugyan jó hangulatú volt, de a végállomásnál sunyiban kellett kisföldalattizni a helyszínről. Aztán voltam unalmas Pride-on is, aminek a végén csak haza kellett menni gyorsan, és nem bulizni tovább. Június 15-én véletlenül a bécsi Pride-on is ott voltam. A különbség ég és föld.
A bécsi Pride-on például tömeg van, és az egész esemény a jókedvről szól: mindenki nevetve vállalja és érzi jól magát. Nem egy hatalommal szemben, nem szélsőségesekkel szemben kell utcára menniük, hanem önmagukért és a saját jogaikért. Nem véletlenül van már napokkal korábban színpad a város közepén koncertekkel.
Kint valahogy az is sokkal kevésbé meglepő, ha valaki a gyerekeivel megy ki a Pride-ra. Mintha nem ott tartanának, hogy a gyerek "majd jól elkapja a buziságot", ha látja a Pride-ot. Nem fogja elkapni, de a támogatás egyszer neki is jól eshet. Épp ezért az sem ritka, hogy szülők kísérik el idősebb gyerekeiket, hogy ne érezzék magukat egyedül meleg tinédzserként.
Persze, Bécsben is vannak "furcsa" felvonulók, akik miatt sokan nem kedvelik az ilyen rendezvényeket. Kétségtelen: sokszor meglepőek, vadak, furák, sokak számára idegenek tudnak lenni. De ehhez ugyanannyi joguk van nekik is, mint bárki másnak. És egy kicsit mindenki fura, csak nem ugyanúgy.
Ráadásul a Pride-ok nem (csak) róluk szólnak, de őket látjuk többet a sajtóban. Pedig a felvonulások tömege sok teljesen átlagos fiatalból (vagy épp idősből áll), akik csak meg akarják mutatni magukat és bulizni egy jót. Ez Magyarországon is így van, aki volt már Pride-on, tudja, hogy mennyire más ott lenni és sajtóból látni az egészet.
Viszont Magyarországon még mindig feszültséggel teli egy ilyen rendezvény. Például kordonokról kell vitatkozni, mint idén is. Alig 250 kilométerre tőlünk Nyugatra pedig szivárványos zászló van a villamosokon, a közterületesek kocsiján, az egyik legnagyobb támogató a helyi vasút és az Almdudler, azaz a helyi Túró Rurdi. Ja, és az egész buli központja a szivárvány zászlókkal díszített Rathaus, azaz városháza.
Igen, egy Pride-ból megítélni Ausztriát és az ottani melegek helyzetét biztosan túlzás. De ilyen Pride-on az elmúlt 10 évben Budapesten nem voltam, pedig szívesen lennék és remélem, még leszek is. Sok szempontból hasonló, de mégis nagyon más. Olyan, amilyennek lennie kell: egy hatalmas buli, amin mindenki jól érezheti magát, és megmutathatja, hogy kit szeret. Mert nem lehet szeretet nélkül élni.
