Az Epreskert furcsa hely. Budapest közepén van, mégsem illik oda. Ha helyi vagy, szinte biztosan elsétáltál már mellette, és meglepődtél rajta. Számtalan furcsa, sérült szobor áll vagy épp fekszik a fák között, kívülről, sőt még a troliról is jól láthatóan.

Olyan az egész, mint egy helyszín egy Miyazaki filmből, vagy egy hiba a Mátrixból: kétségtelenül ott van, de egész egyszerűen nem illik bele a városba. 

De mi ez az egész? Nevessek rajta? Ijedjek meg tőle? Az embernek átfut néhány gondolat a fején, de megy tovább, aztán elfelejti az egészet, mert annyira oda nem illő. 

Pedig a válasz egyszerű: a 19. század óta létező művésztelepről van szó, ahol híres festők és szobrászok alkottak. (Stróbl Alajos nevéhez fűződik maga a kert megnyitása, de sokan mások is alkottak itt.)

A hely most a Magyar Képzőművészeti Egyetem része, ahol diákok (szobrászok, festők és díszlettervezők) tanulnak és alkotnak.

A kertben "valódi", a kánon részét képző műalkotások is vannak, de ezeken a képeken a kert utánozhatatlan atmoszféráját meghatározó furcsa alkotások láthatók.

Ezek a diákok hátrahagyott művei, amik a legtöbbeknek csak néhány érthetetlen percet okoznak, de aztán örök feledésre vannak ítélve. 

Sőt, nem egy közülük soha nem is készül el. Egy-egy részlet vagy technika begyakorlása után rögtön az enyészeté lesz az alkotások egy része.

Talán még itt is igaz, amit Banksy (vagy inkább Cruz) mondott: Art should comfort the disturbed and disturb the comfortable.

Akárhogyan is: bármilyen furcsák ezek a szobrok, akármilyen furcsa kívülről nézve az Epreskert, ez a város egyik legizgalmasabb és legmegnyugtatóbb "hibája". 

Külön köszönet az Egyetem vezetésének az engedélyért, hogy bejárjuk és fotózzuk a Művésztelepet. A poszt eredetileg a blog angol nyelvű verzióján jelent meg.